Miért nem tudjuk már semmittevés közben jól érezni magunkat?
Végre nincs sürgős feladat. Nem csörög a telefon, nem kell elindulni sehova, és senki sem vár azonnali választ. Leülhetnénk egy kávéval, nézhetnénk az ablakon kifelé, vagy egyszerűen csak élvezhetnénk, hogy néhány percig nem történik semmi. Ehelyett elővesszük a telefonunkat, ellenőrizzük az üzeneteinket, rendet rakunk, programot keresünk, vagy hirtelen eszünkbe jut valami, amit feltétlenül el kell intézni.
Sokan nem azért nem pihennek, mert nincs rá idejük, hanem azért, mert már nem tudják, hogyan kell. A semmittevés kellemetlen ürességnek tűnik, amelyet gyorsan ki kell tölteni valamivel. Ha pedig egy teljes hétvégét szánunk a kikapcsolódásra, gyakran annyi programot szervezünk, hogy a végén fáradtabban érkezünk haza, mint ahogy elindultunk.
A jelenség mögött nem egyszerűen rossz időbeosztás áll. A teljesítményhez, az állandó elérhetőséghez és a folyamatos ingerhez való viszonyunk is megváltozott. Megtanultuk, hogyan legyünk elfoglaltak, de közben lassan elfelejtettük, milyen érzés cél nélkül jelen lenni.
